Útjaink

"Születésünk pillanatától halálunk percéig életünk egy folyamatos utazás. A táj, az emberek és a vágyaink is változhatnak, miközben a vonat megállíthatatlanul halad tovább. Az élet maga a vonat, nem az állomás. "
Coelho

Útjainkat járjuk, hol napfényben ragyogva, hol göröngyökön bukdácsolva, néha szaladva szép puha fövenyen, árnyas fák között, olykor hegynek fel, nehéz terhet cipelve, körbe tekingetve az ismeretlen tájon, magányos, sokszor sötét éjszakán magunkba roskadva, útjaink soha nem kitaposottak,nekünk járatlan utak, melyen végig megyünk, hisz az életünk az út maga.

Saját utunk kezdetét, mindig egy felharsanó sírás jelzi, hurrá elindultam, kiálltjuk ekkor világgá. A sors kezében vagyunk, és a titkok titka marad, hogy merre visz a lábunk, pontosabban, a jó vagy a rossz sorsunk tovább..

Számtalan útelágazáson, nehéz kaptatókon, néha, könnyű lejtőn haladhatunk, van, hogy szaladhatunk, de visszafelé rajta már nem járhatunk. Ki előbb, ki utóbb, mindannyian elérjük a végső célt, az út végét, bármilyen úton haladtunk..

Útjaink kezdetén reméljük a boldog jövőt, és ujjongunk, hogy még sok út van előttünk, tele vagyunk ifjúi energiával és a szép utak reményével. Napfényes ligeteken át visz az ösvény, és madárdalos reggelekre ébredünk. Hatalmas elánnal, teremtő erővel vágunk neki minden elágazásnak.

Ám ahogy telik az idő, fáradunk, meg-megpihenünk egy csendes tó partján, visszanézünk útjainkra, néha bánkódunk az elkövetett hibák felett, néha elégedetten nyugtázzuk, hogy érdemes volt fáradnunk. Elfogadjuk és beletörődünk a végigjárt utakba , mi mást is tehetnénk, visszafelé nem vezet út, amit elrontottunk, az úgy marad.. Ám tetteinket, hibáinkat, választásainkat nem lehet megmagyarázni egy úttal, sem többel, mert minden tett mögött ott az egész ember az összes útjával, az egész életével.

E sok út között azért mindig van egy-egy napfényes, madárdalos, ahol marad mindnyájunknak egy kis időnk a csendes boldogságra., és ekkor megpihenve, úgy érezzük, hogy érdemes volt elindulni rajta.