Ötven éve nélküled
Apám volt a legjobb játszótársam.
Így volt-e, vagy csak kitaláltam,
oly rég volt, az emlék már megkopott,
a játszótársam régen itt hagyott.
Apám volt a legjobb ember a világon.
Így volt-e? Hitemben így látom.
Csak egy kicsit Ő lehetnék - arra vágyom,
hogy én lehessek a legjobb a világon...
Ezt a verset a lányod írta, akinek ötven éve hiányzol. Mindössze nyolc éves volt, amikor örökre elmentél. Igen, Ő a játszótársát, a szeretett apát vesztette el. Emlékeimben a friss hóval borított temetőt látom, melyben eltévedtünk, még a virággal borított sírját sem találtuk, mindent elborított a hóesés. Tapostuk a csikorgó havat, két elveszett ember, akik a kijáratot keresték, mert bezárt a temető.Nehéz volt nekünk talpra állni, és ötven év után is csak a könnyeimet nyelem, ha eszembe jut az a keserves januári tél.
💔😪🖤 hát én is a könnyeimet nyelem, emlékszem arra az estére, milyen hideg volt, a cipőnk átázott, és még be is zártak minket a temetőbe, de rossz volt akkoriban haza menni...köszönöm 😭
VálaszTörlés