KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

Sajnos a reklámok már bennünket sem kímélnek, ha a zene helyett azt hallod, lépj be újra.



2014. június 26., csütörtök

Lehangoltan



Valaha, kisgyerekként rácsodálkoztam egy utcabeli öregasszonyra, aki mindennap délelőtt bement a faluba, ki tudja hova, és úgy dél körül jött hazafelé, vánszorogva. Dohogva le-leült a kerítések szélére megpihenni. Másnap ismét útnak indult. Nem értetettem, miért kel útra újra és újra, ha már nem bírja a lába? Néztem szegényt, mily gondozatlan, ezer ránc barázdája arcát, ruhája tele folttal. Gyerekszemmel rettenetesen csúnyának láttam. Még nem tudtam, hogy a jövőm csoszog előttem, azt hittem, hogy én nem öregszem meg ennyire, és nem leszek csúnya ráncos öregasszony.  Minden fiatal így hiszi, már tudom, de csak akkor tapasztalja meg önmagán az igazságot, ha meg is éri azt a kort. Mára már megtanított a jó, vagy rossz sorsom az öregség nyűgével élni, de nem sokat törődök vele. A hiúságom, elhagytam valamikor valahol, egy biztos, mára már nem is keresem sehol. Én is elindulok mindennap újra és újra, olykor dohogok, sőt néha magamban is beszélek, és hazafelé már csak vánszorgok. A kerítés szélén pihenve sűrűn eszembe jut a hajdani vénasszony.

4 megjegyzés:

Kedvenceim