KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

Sajnos a reklámok már bennünket sem kímélnek, ha a zene helyett azt hallod, lépj be újra.



2018. május 21., hétfő

Az örök fiatalság titka


Fehér kórházi ágyak, fehér falak, síró nevető gyerekek, zaj, látogatási nap. A kisfiú szófogadóan ül az ágyában, a mamát várja, biztosan hoz fagyit, vagy legalább egy kis csokit. A mama gyors léptekkel jön, ránéz a bekötött szemére és sírva fakad.

- Istenem! Ezt a tragédiát, még katona se lehetsz majd kisfiam.

- Nem? Hát akkor majd valami más leszek. Ne sírj mama, megsúgok egy titkot, de ne mond senkinek, a másik szememmel mindent látok.

A mama sír, nevet egyszerre, szorosan öleli a fiút. – Ej, te gyerek, de megnevettettél! – hajtogatja.

Borús esőre álló őszi idő, a Fő utcán tömeg halad, hosszú sorokban. Mama áll a kapuban, nézi, hova a fenébe mehetnek? – szólt a mögötte szorosan álló tíz év körüli fiúcskának. – A laktanyához, leverni a csillagot – feleli a gyerek. – Te meg ezt honnan tudod? –

- Német bácsi, a postás mondta, hogy megint cirkusz van odaki, mennek leverni a csillagot.

- Csöndesen te! Az ebéd kész, mákos tészta a gázon, ha apád hazaér a gyárból. ráérünk, mi is kimehetünk megnézni.

A tömeg áthaladt a Főkapu alatt, teherautók jöttek, tele fiatal, lukas zászlót lengető, puskákkal hadonászó hangos fiúval. Mikor a laktanya közelébe értek, a tömeg megállt. Mama és a fiú egészen hátul álltak, a zajos tömegtől nem láttak, nem hallottak semmit, csak a felcsattanó puskaropogásra kapott észbe a mama, és lerántotta maga mellé a földre a gyereket. Kezét el nem engedve, vérző, jajgató embereken másztak át, csak akkor mertek felállni, amikor kiértek az útra. Szinte futottak hazáig. Levetették a véres ruháikat, a mama a gyerek elé tett egy tányér mákos tésztát. – Egyél, ha már életben maradtunk, ha már a Mária kötényében voltunk, lakjunk jól!

 A fiú ijedten tömte magába a tésztát, mikor végzett hirtelen felállt, és kiadta magából az egészet a konyha kövére.

A szél sem rezdült azon a csodálatos májusi napon. Hársfa illatú utcákon a kerítésekre omlottak a piros, sárga, fehér futórózsák. A fiú, öltönyben állt, még a ballagásiban, kicsit szűk, de elmegy. A menyasszony, kontyba kötötte a haját, és a barátnője esküvői ruhájában készen állt a szertartásra. Már ötvenegy éve, eltelt két emberöltő is talán, mikor kimondtam az igent a fiúnak, életünk legszebb májusán.

Hideg téli nap, a temető havas útját hosszú sorokban tapossák az emberek. A fiút a pincér társai viszik a vállukon, a sírba leeresztve, a pap hangját hallom, de nem értem szavát. A csendbe hirtelen egy szomorú hegedűszó hasít bele. A fiú még nem volt harminc éves.

Az örök fiatalság titka, csak annyi, hogy fiatalon kell halni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedvenceim