Tűnődéseim , Jega blogja

ANGYALOK ILLATA

A pillanattal rejtem el magam,
tüzek hadd lobogjanak felettem,
magamhoz veszem minden szavam,
nem lehet náluk semmi fényesebb.

Gyökereim a mélybe szántanak,
gyönyör és báj a felszínen lapul,
lombokká felnövő magaslatban,
túlzsúfolt világ hangja elcsitul.

Angyalok illata velem időz,
vágyott ösvény húrjain Nap ragyog,
könnyeim már bölcsek, rendje legyőz
hidegen hulló kőszín bánatot.

Mennék, de mégis kivel szárnyalnék,
vállamon tengerek s földek terhe,
hol fogad be egy érintő fedél,
von magához a szeretet íve?

                     Kardos M. Zsöte verse