Világosodik.
Puhán áttetsző szürkéskék köd gomolyog a tó felett, elhagyatottság érzését
kelti bennem. Az ablakon át, titkon a függöny mögül meglesem az ősz sejtelmes
sompolygását, amint szép lassan beszökik a fák lombjába, komótosan levetkőzteti
őket, finom ködöt permetez a rozsdabarna, sárguló levelekre, és elrejti a napot
az élők elől. A madarak tollukat borzolják, elbújnak megcsendesedve egy
oltalmat adó kis zugba. Sünök mocorognak, avarpaplan alá bújnak, érzik a
közelítő hideg tél leheletét. A tó rezzenéstelen, halai már rég beásták magukat
az iszapjában. A reggel zaját elnyeli a köd, gyerekek hátán táska, őket még nem
érinti meg az ősz szomorúsága. Kertemben az elmúlás virágai virítanak csak,
utolsóként, mielőtt ők is színüket vesztenék egy kora hajnali fagyban. A parton
hömpölyög a köd, mintha kelta szellem tündérek sejtelmes táncot járnának szürke
köpenyegeikben, megvillantva fakózöld ruhájuk.
Kiáltásuk halált hozó. Finom permetet hullajt a ködpaplan, mindent belep
a nyirkos eső, nyakunkat behúzzuk, borongós a táj és a gondolat. Világosodik,
de fénytelen már a nap.
Ülök a kert
legcsendesebb zugában és figyelem a vénséges barackfa zizzenve táncoló sárga
leveleit. Tegnap megszületett az ötödik unokám, egy pufók kicsi lányka. Mindszent
havának tizedik napján, az év kettőszáz-nyolcvanharmadik reggelén. A nap a
mérleg jegyében jár, szerencsés jegy, meggondoltságot, és biztos jövőt jósol a
számára. Ezen a napon született Verdi, Kittenberger Kálmán, és még biztosan sok
neves ember is, de ez nem számít, csak az ő ígéretes élete. Ha a teremtő szívós
szervezettel, és vasegészséggel áldotta meg, megérheti a kétezer-egyszázadik
esztendőt, mely számomra már a misztikus távolságba veszik. Kívánom, hogy az ő generációja,
szakítva elődeik begyöpösödött gondolkodásával, hozza meg önmaguk számára a
gyökeres változást. Boldog, napfényes, békésebb és szebb jövőt szeretnék
álmodni a számukra. Adja Isten, hogy így legyen!
Csendes
délelőtt van, csalfa ősz, meleg. A nap felszívta a lustán hömpölygő ködpamacsokat.
Elindulok a kapáért, kiirtom a nagyra nőtt gazt a kert sarkában. Vajon ez a csepp
lányka megéri ezt a boldogságot, az ötödik unokája születését?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése