Háborús világunk....

Nagai-san japán fotóriporter meggyilkolása Miammarban

A háborúk, melyekből egyet sem éltem át, mégis jelen volt egész életemben. Nem volt év, hogy a világban valahol ne dúlt volna. Szörnyű képeit, ijesztő híreit nem kerülhettem el. A pénz, a hatalom, a javak birtoklása öldöklővé teszi az embert, nem néz semmit, sem ártatlant, sem gyermeket, sem  tehetetlen öreget. Öl, ha érdeke úgy 
kívánja. Olajért, vízért, földért, hitért, hatalomért, megtorlásért, az igazság nevében, a hit nevében romboltak és gyilkoltak már ezreket. Nincs ennek a szegény világnak olyan éve, hogy valahol ne ropogjanak fegyverek.

Álmodok egy békés jövőről, dolgos és csendes világról, ahol a hatalom gőgje ismeretlen fogalom, a szeretet a legfőbb fegyver. Ahol a harácsoló, profit orientált, globalizált fogyasztói társadalmak ideje már lejárt. Egy békés világot remélek, ahol a fenntartható fejlődés nem zsigereli ki a Földet, és az unokáink számára megőrzött jó környezet szent cél lesz. Ahol az ember embernek többé nem farkasa, de példát véve a farkasról, aki csak akkor öl ha éhes, nem gyűjtögetünk javakat pazarló módon.

Félek, hogy mindez csak illúzió, egy idealista vénasszony képzelgése, ostoba lázálma. Az ember nem változik, csak a világ körülötte, ilyenek vagyunk, amíg élünk háborúzunk, és eljön az idő, amikor egy falat ételért, egy korty vízért ölni fogunk.