Éjszakai gondolatok.....

"Ne adj tanácsot! A bölcsnek nincs szüksége rá, a bolond pedig úgysem fogadja meg."

Furcsává vált ez a világ, olyan örömtelen. Lehet, hogy csak én érzem így. Ha fiatal lennék, biztosan nem foglalkoztatna ez a gondolat.

Most úgy tűnik számomra, hogy mindenki hajszolja a munkát, a napokat, retteg és bizalmatlan. Sok körülöttünk a csaló, mondják. Gyanakvóak és irigyek arra, akinek több a szerencséje. Feszültek az emberek a megfelelni akarástól. Keveset mosolyognak, egy önfeledt kacagás hallatán felkapják a fejüket. A rohanó élet nyoma ott keményedik arcokon. Mindig többet, és többet akarnak, elérni. Csak az számít valakinek, aki egy új márkás autóban feszít, diplomája van és gazdag szülei. Már azt is tartják valamire, ha nincs ugyan agyoniskolázva, de van vagyona és pénze, hogy honnan van, az a kutyát sem érdekli.

Csak a rohanás, rövid a nap. Gyomrok sokszor görcsbe rándulnak, sokan megbetegszenek, sokan nem érik meg a lazítás, a pihenés idejét.

A világ, a körülmények tettek ilyenné bennünket, vagy mi emberek változtattuk ilyenné az életünk? Nem tudom! Csak a röpke örömök hajszolása maradt, a boldogság, a csendes elégedettség, a biztonságos békés lét elérhetetlen vágy csupán. Talán meg kellene állni egy kicsit néha és felnézni a munkából, a gondokból, és visszafogni a tempót a mások diktálta igények hajszolásából