KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

Sajnos a reklámok már bennünket sem kímélnek, ha a zene helyett azt hallod, lépj be újra.



2012. május 4., péntek

Anyák napi gondolatok az anyaszívű apákról


Azokról az apákról szólok, kik egyedül nevelik gyermekeiket apaként, de anyaszívvel. Sokan élnek közöttünk, őket az élet erre kényszerített, bár biztosan vannak olyanok, akik önként vállalták ezt fel, legyen az ok bármi is. Némelyik apa és családja, többnyire egy tragikus esemény után, az újságok címlapjára kerül, megcsodáljuk, majd elfeledjük. Ma még, sajnos, az emberek természetesnek tartják, hogy a válás után, az anya nevelje fel a gyerekeket, mert a nőt gondolják erre alkalmasnak, de azért ez manapság már csak részben igaz, mert élnek közöttünk olyan apák, akik felvállalják a gyermeknevelés minden gondját, és képesek is rá, hogy maradéktalanul teljesítsék.

Szinte naponta látok két embert elmenni a házunk előtt, régebben kerékpárral, mostanában inkább csak gyalog mennek a tóparton. Velünk szemben laknak egy öreg házban a tó másik oldalán. Apa és fia ők, Az apa már az ötvenes éveit tapossa, a fiú úgy húsz év körül lehet, súlyosan szellemi fogyatékos, és egy kicsit testi is, legalábbis a járásán ez látszik. Mindig együtt látni őket, elől az apa, egy lépéssel mögötte a fia, mennek az utcánk végén lakó unokatestvérekhez.

Az apa évekig pereskedett, hogy a válás után a gyermek vele maradhasson, mert az anya intézetbe akarta adni. Soha nem szívelte, csak az egészséges gyerekeit szerette. Az apa gondozta, és tanította meg mindenre, már amit meg lehetett tanítani neki. Megtanult biciklizni, egyedül enni, felöltözni,még a szobatisztaságot is elérte nála. Egyedi testbeszéddel kommunikálnak, és látható a szeretet és az összetartozás közöttük. Kevés férfi képes így élni, mert egészséges emberek társasága számára csak a rokonai, meg az a néhány ember, akivel az utcán beszédbe elegyedik. Nagy lelkierő kell elviselni a beteg fiával járó gondokat. Nagy ritkán mer megállni, és beszélgetni az utcán valakivel, mert a fiú nem szereti azokat, akiket nem ismer, és ezt köpködéssel fejezi ki. Erről még nem sikerült leszoktatnia. Úgy gondolom, hogy a megélhetés sem lehet könnyű feladat számára manapság, még szerencse, hogy az apa testvérei egy kicsit jobb módban élnek, és segítik őket. Ám ezek mind eltörpülhetnek a jövő bizonytalanságának félelmétől. Ilyenkor arra gondolok, hogy ha én lennék a helyében, biztosan azért könyörögnék a teremtőhöz, hogy a beteg fiú haljon meg előbb, mert nincs annál kétségbeesettebb érzés, mint itt hagyni azt, aki teljesen kiszolgáltatott. Elszorul a torkom ekkora szülői önfeláldozást látva.

A másik történet főszereplői az apa, és a kettő és három éves kisfiai, akiket az anya elhagyott egy szerelem miatt. Míg az apuka dolgozott szinte reggeltől estig, az anyuka nem sokat törődött a kicsikkel, elhanyagolta őket. Egy nap elköltözött, hátrahagyva az anyjuk után síró kicsiket. Sőt egy nap mikor az apa nem volt otthon, a kicsik a nagymamánál, kipakolta a lakást, a gyerekeknek még az ágyukat is elvitte. A bíróság az apának ítélte az anyátlanokat. Egy faluban maradtak, és ha kicsik meglátták az anyjukat az elfordult tőlük kezdetben. Később enyhült a helyzet, de a gyerekek igazi anyja, az apa maradt. Nehezen nevelte őket, sokat dolgozva a nagymama segítségére szorulva. A fiúk mára már felnőttek, és az anyjuknak is megbocsátottak. Milyen furcsa, a gyermek megbocsát, bármilyen is az anyja, akkor is csak az ő anyja marad.

Az élet biztosan produkál számtalan cifra élethelyzetet, mindannyiunk környezetében élnek olyanok, akiket a sorsuk rákényszerít az anyaszerepre, és ezt kötelességtudóan teljesítik is a gyerekeik érdekében. Biztos vagyok abban is, hogy ezek az apák is megkapják a gyermekeiktől a hála puszikat anyák napján.

2 megjegyzés:

  1. Milyen szép gondolatokat voltak ezek is. :) Bizony az egyedülálló apákról méltatlanul elfelejtkezünk.

    VálaszTörlés
  2. Ilyenkor, anyák napján szerintem őket is köszönteni illik az ilyen apákat, akik anyuk helyett anyjuk is a gyerekeiknek.

    VálaszTörlés

Kedvenceim