Félelem, félelem és félelem. Az élet a félelem birodalma

“Megmutatta neki a környezetében található embereket. Amott egy kitűnő családapa, aki éppen csomagolja a holmiját és segít felöltözni a gyerekeinek, szívesen kikezdene a titkárnőjével, de rettenetesen fél, hogy megtudja a felesége. A felesége viszont dolgozni szeretne, hogy független lehessen, de fél, hogy megtudja a férje. A gyerekeik azért fogadnak szót, mert félnek a büntetéstől. Az a lány, aki egyedül fekszik a napernyő alatt és könyvet olvas, úgy tesz, mintha nem törődne a világgal, pedig valójában retteg, hogy egész életében egyedül marad. Az a fiú ott, teniszütővel a kezében, állandó félelemben él, mert meg kell felelnie a szülei elvárásainak. A pincér, aki trópusi italokat szolgál fel a dúsgazdag vendégeknek, folyamatosan attól retteg, hogy bármelyik pillanatban elveszítheti az állását. Ott az a lány táncosnő szeretett volna lenni, végül mégis inkább ügyvédnek tanult, mert félt, hogy megszólják a szomszédok. Az az öregember azt hangoztatja, hogy azért nem iszik és nem dohányzik, mert így sokkal jobban érzi magát, de a valóságban nagyon fél a haláltól, ami évek óta megállás nélkül duruzsol a fülébe. Vagy ott fut egy pár a hullámok között, fröccsen a víz a talpuk alatt, mosolyognak ugyan, de a lelkük mélyén ők is félnek, hogy megöregszenek, unalmasak és fölöslegesek lesznek. Vagy az a férfi, aki most megállt a hajójával az emberek előtt és mosolyogva, napbarnítottan integet, borzasztóan fél, hogy egyik pillanatról a másikra elveszítheti a pénzét. És a szálloda tulajdonosa is, aki ezt a paradicsomi idillt a szobája ablakából nézi, és mindenkit felhőtlenül boldognak és elégedettnek szeretne látni, rengeteget követel a könyvelőjétől, mert fél, hiszen tudja, hogy bármilyen becsületes, az adóellenőrök mindig találnak könyvelési hibákat, ha akarnak.
Ezen a gyönyörű naplementés tengerparton tehát mindenki fél.

Félnek, hogy megfulladnak, félnek, hogy egyedül maradnak, félnek a sötétségtől, mert ördögökkel népesíti be a szobájukat, félnek olyasmit tenni, ami nincs benne az illemtankönyvben, félnek Isten ítéletétől, az emberek rosszallásától, az igazságszolgáltatástól, mely a legapróbb vétséget is szigorúan megbünteti, félnek kockáztatni, félnek veszíteni, de félnek nyerni is, mert félnek az irigységtől, félnek szeretni, mert félnek az elutasítástól, félnek fizetésemelést kérni, elfogadni egy meghívást, ismeretlen helyekre menni, félnek, hogy nem beszélik egy idegen ország nyelvét, hogy nem tudják lenyűgözni az embereket, hogy megöregszenek, hogy meghalnak, félnek, hogy csak a gyengeségeik miatt veszik észre őket, és nem figyelnek föl az értékeikre, vagy hogy egyátalán nem veszi észre őket senki, sem a gyengeségeik, sem az értékük miatt.
Félelem, félelem és félelem. Az élet a félelem birodalma.”

(Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony)

A félelemnek ezer arca van, és minden emberi kornak megvan a maga egyedi félelem portfoliója. Kisgyermekként egyszerűnek tűnő félelmeink vannak, mégis ezekre nagyon jól emlékszünk idősebb korunkban. Mindenkinek a maga félelme a legfélelmetesebb. A mai élet félelmeit meghatározza hely is. Nálunk a legtöbb embert a megélhetés, az ellehetetlenülés, az otthon, a munkahely elvesztése, az anyagi csőd fenyegetése tart rettegésben. Egyes országokban a terror tartja félelemben az embereket. 
A félelmek ott vannak bennünk, de megtanultunk velük együtt élni, és azt gondoljuk, ha bátran szembenézünk velük, eltakarodnak, de ez tévedés, mert ha mögénk nézünk, ott osonnak megbújva, és az alkalmas pillanatot várva újra a hatalmukba kerítenek.

Az igazságbolt

"Alig akartam hinni a szememnek, amikor megláttam a bolt feliratát: Igazságbolt. Itt igazságot árusítottak.
Az eladólány nagyon készséges volt. Megkérdez¬te, hogy milyen igazságot szeretnék vásárolni, teljes igazságot vagy csak részigazságot. Teljeset, természetesen. Csak semmi altatás, semmi védekezés, semmi racionalizálás. Én a teljes igazságot akarom, a színtiszta igazságot. Az eladólány átkísért a bolt túlsó felébe, ahol a teljes igazságot kínálták.
Az eladó együtt érzően rám nézett és az árcédulára mutatott:
-   Uram, a teljes igazság ára igen magas - mondta.
-   Mennyibe kerül? — kérdeztem eltökélten, gondolván, hogy bármit is kelljen érte fizetnem, nem számít.
-   Ha ezt megveszi, uram - válaszolta az eladó -, élete hátralevő részében le kell mondania minden nyugalmáról.
Szomorúan kullogtam ki a boltból. Azt reméltem, hogy olcsón hozzájutok majd a teljes igazság¬hoz. Azóta sem vagyok kész rá. Alkalmanként még szomjúhozom a békét és a nyugalmat. Azóta is be kell csapnom magam egy kissé a védekezési mechanizmusaimmal és ésszerűsítésekkel, és keres¬nem a megkérdőjelezhetetlen hit mentsvárát."

(Anthony De Mello: A madár dala)

Péntek esti idézet

Egy pillanatképből nem lehet megítélni senkit. De még egy egész életből sem. Mert nem tudod, honnan jött és hová megy - mit hozott magával s mit visz el. Ha nem tudod, merre megy egy lélek, csak azt, hogy éppen most milyen, semmit sem tudsz róla. Ha egy magban nem látod a leendő embert, s az emberben, hogy milyen magokat érlel magában - mit tudsz róla? Ha nem tudod, kivé leszel, mit tudsz magadról? Nagyon keveset. 

Müller Péter

Éjszakai gondolat...

„Nekem sohasem volt türelmem ahhoz, hogy összeszedjem a törött darabokat, összerakosgassam és ragasszam őket, és azt mondjam, hogy a ragasztott éppen olyan jó, mint az ép volt. Ami eltört, eltört, és én szívesebben emlékezem vissza, milyen volt fénykorában, mint hogy egész életemben nézzem az összeragasztott törött részeket.”
Margaret Mitchell

Mai napom gondolata

"Nem azok vagyunk, akiknek az emberek látni szeretnének. Azok vagyunk, akik lenni akarunk. Mindig könnyű másokat hibáztatni. Egész életedben hibáztatod a világot, de a sikereid és a kudarcaid a te felelősséged. "

Coelho