Egy
pohárka fehérborral a kezében ült ki a ház előtti csöppnyi kert szélén álló
padra. Kellemesen hűvös, csendes nyáreste csalta ki a szabadba. Nem volt
szokása leülni, esténként csak körbesétált néhányszor a társasház zárt udvarán,
majd a házba érve megitta az esti pohár borát és aludni tért. A ma este
valahogy más volt, az apjára gondolt, ma lenne száznégy éves, akár meg is
érhette volna, hisz közel járt már a századik évéhez, amikor egy reggel nem
ébredt fel. Tőle vette át ezt az esti szertartást, egy kis séta, egy esti pohár
bor és korai alvás. A magány kialakítja a maga szokásait, főként, ha az ember
már nyolcvan felé halad. A hold fényénél nézegette a rendezett kis kertjét, úgy
érezte, hogy maga is része a kertnek, mint a bokrok, vagy a kerti házikó, ha ő
nem lesz, lehet, hogy a kert is eltűnik, talán átalakul egy kis
gyermekjátszótérré, mint a többi lakóé. Eszébe jutottak a hajdani tanítói évek,
milyen sokszor mondta el a gyerekeknek – A ember nem ura, hanem része a
természetnek, ezért alázattal és szeretettel kell megismerni ezt a világot. Már
nem emlékszem ki mondta, lehet, hogy én, a gyerekek sem emlékeznek már a
szavaimra.
Maga
előtt látta az osztálytermekből kiáramló zajos gyermeksereget – szép idők
voltak, gyorsan eliramlottak azok az évek. Maradt az itthoni német nyelvoktatás,
a nyelvel nehezen boldoguló gyerekeknek, de mára már ők is kikoptak. Mennyi
fiatalt készített fel a nyelvvizsgákra! Melegség öntötte el, mennyire szerette
csinálni, úgy érezte ez tartja karban az ő agyát is. Amikor visszajöttek a
gyerekek a sikeres vizsga hírével, úgy örült a lelke, mintha maga tette volna
le azt a vizsgát. Ma már annyi lehetőség van a nyelvtanulásra, ott az internet
is, amit már nem ismert meg, úgy érezte, ez már nem az ő világa. Annakidején az
olvasás szeretetére akart rábírni minden gyereket. Folyton azt táplálta az
agyukba, hogy a könyv az ember szellemi tápláléka, az a kenyér, mely által
értékesebbé válunk. A mai gyerekeknek nem sok idejük jut az olvasásra, a
rengeteg tanulnivaló, az elvárások, a különórák, az internet – nem marad sok
szabadidejük. Hová tűnt a „játszani is engedd” üzenet. Manapság sokkal több ideges,
feszült gyermeket látok, mint az egykori tanítói éveim idején. Persze a
bölcsességhez minden élettapasztalatra szükségük van, ha jó, ha rossz. Ez a
mondás manapság már nem igazán állja meg a helyét, a mai ember a bölcsességet a
tenyerében hordja, vagy a zsebében - az okos telefonján. Nincs okos telefonom,
a maradék bölcsességem a fejemben hordom, az én életemhez már éppen ennyi elég
is.
Ez
a világ furcsán változott el, nem lett jobb, csak más. Manapság már másként, és
más útravalót adnék át az ifjúságnak. A tudáshoz már egyszerűen hozzájutnak,
csak az alapokat kell megkapniuk hozzá, de, hogy miként tekintenek erre a
világra az rajtuk is áll, ebben kell nekik a segítség, hogy kellő alázattal
induljanak el az álmaik felé. Biztos mankót adni a kezükbe, hogy higgyenek
önmagukban, igen én erős vagyok, elérem a kitűzött célomat. Ezt a célt egy
tanító soha nem kritikával, csak dicsérettel érheti el. A gyerek sok mindent
nem ért még, hogy a napi feladatok fő célja nem más, mint a kitartás, a
türelem, a nehézségek elviselése csupán.
Annakidején
nagy igyekezettel próbáltuk az üres kis fejeket megtömni mennél több
információval, lexikális tudásnak hívtuk. Manapság erre már nincs szükség, hisz
a mai gyerek feje zsong a látványtól, a zajtól, az információ áradattól.
Csendre vágyik, hogy összerendezhesse a gondolatait, és önmagára leljen. Igen,
haladni kell a korral, hát ebből a „tárgyból” ma már megbuknék, mert a mai
tanításhoz kevés lenne a tudásom. A mai életet igencsak megbonyolították. A haladás az, amikor a képességeinkkel
bonyolulttá tesszük az egyszerű dolgokat. Ezt is mondta valaki biztosan, de már
nem emlékszem a nevére, de nagy igazságot mondott.
Távoli
harang kondult. Láthatatlanul, lágy szárnysuhanással egy bagoly repült
keresztül az udvaron. Lassan felállt, összébb húzta a pulóverét, későre jár,
hűvösödik - gondolta – ideje lefeküdni, majd holnap befejezem a gondolataimat,
talán, ha felkelő nap élve talál.
