Élet vagy
halál
Mialatt a
délután legkellemesebb részével voltak elfoglalva, azaz fürödtek, az öreg
szakállas ült a patakparton és csendesen figyelte mikor végeznek, látszott
rajta, hogy fontos ismereteket akar átadni nekik. Letörték a víztároló ágakat, kitekerték két
piros csőrű rövid nyakát, de a visszaindulás helyett a tengerpart felé vették
az irányt.
- A tenger,
mint mondtam már veszélyes hely, mert nagyon agresszív ragadozók lakják.
Bármennyire is vágytok a halhúsra, ne menjetek bele – mondta az öreg szomorúan.
Leültek a
parti sziklákra, és látszott rajtuk, hogy a tenger zúgását hallgatva
mindannyiuknak az elveszett otthon jut az eszébe. Az öreg mesélős kedvében volt
ma, eddig a szükségesnél többet nem beszélt sose, de ma, itt a tengerparton
megeredt a nyelve.
- Tudnotok
kell, a naptárfalon megláthatjátok, hogy a tizenötödik emberpár vagytok, akiket
ide transzportáltak erre az elátkozott bolygóra, de csak én maradtam életbe, a
többiek mind elpusztultak. Két gyermek született, egyik a szülésnél halt meg az
anyjával együtt, a másik kisfiú nem érte meg az egy évet sem. Valamilyen
gyermekbetegség elvitte. Sokan pusztultak el az alultápláltság miatt, többen
öngyilkosok lettek, a maradék balesetben, két férfit a tengeri szörnyek téptek
szét. Ezekből tanulva óvatos voltam, de a nap elől nem tudtam elbújni,
elrongyolódtak a ruháim, pedig a halottak hagytak rám eleget, de hatvan év az
hatvan év, és semmi nem tart örökké. Bőrrákom lehet, tudom, és azt gondolom,
hogy több áttétem is van, már hamar fáradok, és az étvágyam sem a régi, folyton
fogyok. Nem tudom, hogy ti meddig bírjátok, de szeretnélek benneteket minden
fontos ismerettel ellátni, ami megkönnyíti számotokra ezt a borzalmas életet
itt. Rátok bízom, hogy döntötök, felveszitek e küzdelmet, vagy feladjátok, mert
ez a ti életetek. –
A fiatalok
szótlanul nézték a tengert, mindketten a hallottakon töprengtek.
- A tengeri
szörnyek, hogy néznek ki, láttad őket? – kiáltott fel váratlanul Dávid.
- Kígyószerű
halfélék, és vagy négy-öt méteresek, nagyon jók az érzékszerveik, mert rögtön
megjelennek, ha belemegy az ember a vízbe. Egyszerre többen támadnak, és
széttépik az embert. Más ragadozók is élnek a vízben, de őket nem láttam még
soha, csak azt, mikor a halrajokat támadták meg, és forrt a víz a harctól. A
partra kimásznak szaporodni időnként a páncélos fekete pókok, amelyek úgy
néznek ki felülről, mint a kis teknősök, de ha megfordítod őket, nyolc lábuk
van, Soha ne süssétek meg, és ne kóstoljátok meg, mert szörnyű hasmenést kaptok
tőlük. Egy nő belehalt. Az életeteket
akkor könnyítitek meg, ha feladatokat tűztök ki magatoknak, a munkátokat
rendszeresen végzitek, eleget alszotok, változatosan étkeztek, és nem sokat
rágódtok a helyzeteteken, mert amin nem tudtok változtatni, azzal nem kell
foglalkozni, hiábavalóság - mondta az öreg végezetül és felállt.
Az úton
hazafelé csendesek voltak, mindenki az elmondottakon gondolkodott. Helén
legszívesebben sírt volna, annyira elkeseredett lett, de nem akarta Dávid
szívét fájdítani. A halálra gondolt, legjobb lenne beleugrani a lávatóba,
szenvedés nélkül vége lenne az életének, mert biztosan elpusztul majd, most már
tudja, hogy ez csak idő kérdése.
Elhatározta, hogy megkérdezi Dávidot, hogy vele tart e. Ketten könnyebb
lenne, mert nem akarta itt hagyni a fiút egyedül. A régi boldog életére gondolt, a szüleire, az
öccsére, és a mamára, akiknek fogalmuk sincs, hogy hova tűntek. A
civilizációra, melynek a teljes hiánya miatt nyomorultul érzi magát, és már
most látja, hogy soha nem tanul meg nélküle élni, mert képtelen. Egyszerűen nem
alkalmas rá, mert megismerte, a civilizációban minden képessége elsatnyult, ami
a nélküle való élethez szükségeltetne. Azért pusztultak el azok mind, akiket
ide pottyantottak, mert ők már nem voltak képesek alkalmazkodni. Az öregnek is
csak idő kérdése a halál.
Dávid pedig
arra gondolt, hogy még egy helyiségben lecsiszolja a falakat, és az lesz a
napló szoba. Minden rendkívüli eseményt lejegyez, az itt töltött életük
folyását rávési a falakra. Meggyőzi Helént, hogy az életet válassza, fogadja el
az elfogadhatatlant, próbáljanak együtt értelmet adni a küzdelemnek. Talán érkezik ismét egy új emberpár, és akkor
már könnyebb lesz együtt, és ezekkel az ismeretekkel már több remény lesz az
életben maradásra. Körülnéz, hátha talál
alkalmas növényt ruhának, hogy a nap ne égesse szét a bőrüket. A jövő, egy
gyermek lenne, de erre rettegve gondolt, gyermeknevelés itt -, az már nagyon
nehéz feladatnak tűnt. Remélem, az öregnek még sok ideje van hátra.
Miután
hazaértek, Helén szó nélkül bement a hálóhelyükre, és vacsorára sem jött elő.
Szótlanul ettek az öreggel. Az idő további részét azzal töltötték, hogy
elzavarják az apró egérféléket, amelyek a maradékra jöttek elő, ki tudja
honnan, Dávid eddig még nem vette észre őket. Félénkek voltak, hamar
eltakarodtak. Az öreg elvonult aludni, Dávid egyedül maradt, nézte a csillagos
égboltot, és azon gondolkodott vajon melyik csillag lehet ott fent a mi drága
napunk, merre lehet a mi naprendszerünk.