KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

A kedvenceim között biztosan találsz számodra kedves zenét is.



„Több dolgok vannak földön és égen, Horátio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.”

William Shakespeare Hamlet



A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egy perces blog. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egy perces blog. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. szeptember 15., csütörtök

Megátkoztak




Ma déli egy órakor, egy pénzkiadó automatánál történt az eset. Fodrásztól, kozmetikustól rohantam, elkésve, pénzt kivenni, az automatából. Átrohantam a piacon, az árusok már pakoltak, megálltam az egyik standnál, őszibarackot venni. Egy nagy batyus öreg cigány asszony alkudozott, az árussal, hogy adjon neki már fél áron egy kis szőlőt a pujáknak. Az árus adott neki, gondolván, úgyis pocsékba megy a maradék. Én is megkaptam az őszibarackom, ugrottam is sietve a biciklimre. Rohantam a pénzkiadóhoz, majd a pékségbe, onnan, a baromfi boltba akartam még menni. A pénzkivételkor, sietve jól belerúgtam a bicikli pedáljába, vérzett. Idegesen törölgettem a frissen lakkozott nagy ujjam, dühös voltam, kicsit lejött a lakk.
- Mi a baj kedves, vérzik a lába?
Megfordulok, hát az előbbi cigány asszony szólt hozzám.
Kicsit, nem számít – mondom neki.
Azzal már bele is dob a csomagtartómba egy ágyneműs csomagot.
Csak ajándékba adom, nem vihetem már vissza a határon. Tiszta pamut, tizenhat részes.
- Olyan ágynemű garnitúra nincs - motyogom.
Meg sem hallja mit mondogatok neki, már csapja is bele a másik csomagot a biciklitartómba.
- Vigye kedves, adjon egy kis aprót.
Visszaadom az egyik csomagot, de csak adnám, mert erővel tuszkolja vissza a tartóba. Előveszek a még kezemben lévő bukszámból, kétezer forintot.
- Nekem csak egy kell, itt a pénz.
- Ilyen aprót nem engednek át a határon, adjon nyugodtan tíz ezrest, tudok visszaadni.
Na, ekkor szakadt el a cérna bennem.
- Nem kell az ágyneműje! – és eltettem a bukszámat a táskámba, ami szerencsére a vállamon volt, és elindultam volna, de az asszony visszahúzta a bringám.
- Ne rohanjon már asszonyom, megegyezhetünk! - és megint két csomag ágynemű volt a bicajomban.
- Értse már meg, hogy nem veszek semmit! – és megrántottam a biciklit.
Ekkor dőlt rám az átok, vagy ötven méteren keresztül csodásítottuk magunkat. A teljesség igénye nélkül a következőket kaptam.
- Az Isten pofozza rád a temetőajtót!
- Sírva adják rád holnap az inget!
- A holló vájja ki a szemedet!
- A Devla rogyassza rád az eget, pusztítson el az unokáiddal együtt.
Idegességemben elfelejtettem bemenni a pékhez, a csirkeaprólék vétele után, jöhettem vissza. Ha netán abbahagyom a blogolást, hatott az átok, gondoljatok szeretettel rám.

Kedvenceim