Névnapodon

Legvégül

Ami marad legvégül,
könny áztatta föld,
csend, és felejtés.
Mégis, kezdettől végig
hisszük, minden
percünknek oka van,
vésett lépteink nyomát
nem törölheti az idő.
Nélkülünk más lenne
a gyönyörű egész.

Kardos M. Zsöte verse   Vangelis Rinas festménye

Virág helyett

Kardos M. Zsöte

 

Ami maradt

Ami maradt, képek a falon,
apró tárgyak a polcokon,
mennyi küzdelem összegyűjteni
minden lényegtelent.
Az szerettem volna lenni,
aki nélkül elképzelhetetlen
a napok emelkedőjén járni,
akinek köténye
letöröl minden fáradtságot,
megoszthatók vele
a vágyak és az árnyak.
Bármilyen hosszú az idő,
mindig rövidebb a kelleténél.
Legalább egyetlen szó és ölelés,
biztosan hiányzik addig,
amíg az elmúlás össze nem
varrja, a gyógyíthatatlan sebet.