Ha nem siettél volna előre, köszönthetnélek a hetvennyolcadik születésnapodon, számomra csak az emlékezést hagytad, oly messzire mentél, ahol a madár sem jár..
Kardos M. Zsöte versével gondolok rád ezen a szomorú napon.
Változatlan
Néha ajkaimon hangok íve,
lengő húrokra varrja foltjait,
míg el nem tűnik álmaim képe,
múló jelenből épít mennyeit.
Derülő fények hamis köntösében
nézem vágyak hervadó szirmait,
folyton velem és folyton hasztalan,
átlyukadt szívem tűrni megtanít.
Feledés jön, azt mondják; idővel
zajok kerítenek, sebek és láz,
eleven testek jeleket vetnek,
ráforr, múltat elfedő sűrű máz.
Láttam, akit takart hegyek leple,
ki völgy mélyéből fölfelé mászott,
változatlant lelt, Istenhez közel
nincs fönt, alant, átkozott és áldott.
Határok karéján túl röpülve,
kék madárként földet hagyó magam,
égi rendben lel harmóniára,
angyal szórja hitét őrző szavam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése