DÜH

„ Az emberek csak azt látják, aminek a látására felkészültek „

Ralph Waldo Emerson

Valahol olvastam, hogy a bennünk rejlő, vagy tomboló érzelmek festik meg a körülöttünk létező világot. Mikor változik ragyogó sárgáról komor feketére, csak sejtem, de nem tudom biztosan. Elkeseredett vagyok, magam körül dühöt, haragot látok. Nem ismerem az okokat, melyek borúlátóvá tettek, egy örök optimistának látszó embert.

Talán a korom, az idő, mely megannyi tapasztalattal áldott, vagy büntetett meg. Talán a változó világ, melyet már képtelen vagyok rugalmasan felfogni. Talán az egyre kopó emlékezet, mely folytonosan hasonlításokba viszi bele a napi történésekkel kapcsolatos gondolataimat. Talán csak a szépre emlékezem, az agyam jótékonyan kihullajtja a rosszakat. Talán az információk tömkelege, mely úgy áraszt el mindent, mint a sáskahadak.

Talán mind oka, nem tudom, de meggyőződésem, hogy a világ, hat a benne élőkre, nem térhetünk ki előle, talán csak egy remeteélettel. A mai, úgy érzem pusztuló világ, megváltozott erkölcseivel, megváltozott értékrendjével, számomra idegen szemléletével elveszi tőlem az optimista jövőbe látás becses ajándékát.