Peregnek az évek, szinte észrevétlen. Emlékeimben egy boldog kép, hajdani, akkor még nem tudtam, hogy a boldogság csak egy röpke pillanat.
Ezüst fényű madár
Áldott kikelet, ébredő táj távolba int,
az ég kék, alatta boldog kedvek élnek,
vágyak játszanak, fényben szerelmet remél mind,
társat, kinek ölébe ájulhat lélek.
Áldott kikelet, ébredő táj távolba int.
Pattanó rügyek zenélnek, hajlongó bokor,
rögtől a szívig minden zöld fényben ragyog,
csodás virágok szirmain táncoló mámor,
szél kezével simít, ajkadon csókja zsong,
pattanó rügyek zenélnek, hajlongó bokor.
Felhők lebegnek, álmot festenek az égre,
mindenkinek saját meséit hagyják ott,
szelíd, halk szavaink szállhatnak vele messze,
repítenek gyermeki tiszta illatot,
felhők lebegnek, álmot festenek az égre.
Szívem a magasba ér, ezüst fényű madár,
ring túl folyókon, és porlepte városon,
barangol berkeket, elér a csendbe, ha vár
karod, szerelmünk földi léten átoson,
szívem a magasba ér, ezüst fényű madár.
Kardos M Zsöte verse
a kép Duy Huynh festménye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése