KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

A kedvenceim között biztosan találsz számodra kedves zenét is.



„Több dolgok vannak földön és égen, Horátio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.”

William Shakespeare Hamlet



2018. november 5., hétfő

A nyomorúság rabjai.


Gaspar lehajtott fejjel, alig halhatóan kérdezte –és apánk, anyánk, ők mikor tértek meg a teremtőhöz?
- Sok éve már, elsőnek apánk, nemsokára anyánk is követte. Nincs orvosság, nincs orvos sem errefelé, úgy érzem, ha lett volna egy kicsivel tovább éltek volna.
- kísérj el hozzájuk Keyvan!
Dara és a fiuk beterelték az állatokat, ellátták őket, addig Dara nekilátott az ételkészítésnek. Esőcsepp a tőle telhető ügyességgel buzgólkodott anyja mellett. Tábortüzet raktak a barlang bejáratában, és gyorsan a helyükre terelték az állatokat. Dara leküldte Maradot a barlang mélyén lévő éléskamrába egy nagy kerek sajtért. Rasid pedig az anyjának segített lepénykenyeret sütni. Mire Keyvanék megérkeztek a vacsora készen várt rájuk. A tűz köré ülve mohón falt mindenki, nappal csak nagyon keveset ettek, Gaspar pedig már két napja csak gyökérrel és fűvel csillapította az éhségét. Amikor végre mindenki jól teletömte a bendőjét, Dara friss kecsketejet tett eléjük egy kannával, körbeadogatták, úgy oltották szomjukat, csak Esőcsepp kapott egy kis bádogpohárkát, hogy abból igyon.
Csendes szélmentes kissé hűvös estén fázósan ülték körbe a tüzet. Keyvan úgy érezte, hogy nála most nincsen szerencsésebb ember. Ezentúl ketten osztják meg a gondokat, most nagy a boldogsága, hogy a testvére hazatért, már nem hitt benne, hogy valaha látja.
- Mesélj Gaspar, gondolom, van mit. Ha ma nem tudod befejezni, majd esténként folytatod.
- Hosszú lesz az én mesém öcsém, ki tudja hány este lesz rá elég.
- Hát akkor pihenjünk le, nehéz napod lehetett bátyám, holnap este majd mesélsz.
Mindannyian nyugovóra tértek, Esőcseppet már az anyja vitte, a karján elaludt. Gaspar, a száraz tüzelő, és az állatok téli szénájának tárolására vájt hatalmas nyitott helyiségben kapott fekvőhelyet, egyelőre. Boldognak és elégedettnek érezte magát, nem remélte, hogy él a családja, azaz az öccse. Fiatal fiú volt még, amikor ő útra kelt. A nagy járvány megkímélte őt és a húgát, a szüleit, de a többi rokonát nem. Orvosság, és ellátás híján az emberek belepusztultak ebbe az ismeretlen kórba. Azt híresztelték mindenfelé, hogy a levegővel terjedt szét a világon, hogy valami kiszabadult vírus volt, ami végigpusztította a világot, persze a gazdag területeken, képesek voltak megállítani, sőt gyógyítani. Gaspar nem hitt abban, hogy ezzel őket, a zónán kívülieket, akarták kiirtani, abban már igen, hogy gyéríteni akarták a népet, pusztítani a gyengéket. Szükségük volt a munkaerejükre, örökös munkáskéz hiánytól szenvedtek az Európaiak, attól függetlenül is, hogy elterjedtek az egész civilizált világban az intelligens robotok, de ezeket bizony drágán adták, meghibásodásuk esetén bizony mélyen kellett a zsebbe nyúlni. Robotok termelik ki a Hold nyersanyagait, sőt a Marsra is először robotokat küldtek Itt a Földön az emberi munkaerő a legolcsóbb mind a mai napig. Nem sok gyerek születik náluk, különben sem dolgoznak ők alantas kétkezi munkát. Nehezen jött álom a szemére, pedig fáradtnak érezte magát és kialvatlannak. Kint a vadkutyák ugattak, a szél örökös zúgására végre elaludt.
folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedvenceim

Blogarchívum