KÖSZÖNTELEK LÁTOGATÓ!

Hogy erre jársz, az nem véletlen.

Örömömre szolgál, hogy megoszthatom veled a gondolataimat, tűnődéseimet az életről.

A kedvenceim között biztosan találsz számodra kedves zenét is.



„Több dolgok vannak földön és égen, Horátio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.”

William Shakespeare Hamlet



2015. december 1., kedd

Advent 2015





Köddel virrad, máris alkonyul.
Esti csillogás, adventi várakozás.
Nyüzsgő hangyaboly most a város,
De a várt éjjelen csendesedik a világ.


Gyorsan szalad az idő, lám elrepült ez az év is. Adventbe értünk ismét, 2015 utolsó havába.  Kellemes őszi szelek fújnak, a leandereim boldogok, szabadok, még nem kell a pince dohos börtönében várni a tavaszt. A telet csak a tar fák ígérik, rajtam egy kis kabát, és a madarak vidámak. Estefelé felragyognak az advent fényei, csendes eső kopog az ablakon. Hiányzik a tél, mely úgy hozzátartozott az adventi várakozáshoz, mint Jézus születéséhez a hóesés.

Sokszor megfordult már bennem, vajon a következő évben is ugyanezek a gondolatok lesznek még a fejemben adventkor, de a jövő egy képlékeny valami, a majdani történések alakítják. Nem tudom, hogy lesz e nekem majd… Az adventi várakozás számomra tele van kétséggel, el is hessegetem.

Készülődünk, sütögetünk, a boltokat járjuk, mint minden sötét decemberi hónapban, és várunk, egy szebb, ígéretekkel teli jövő évre. Nincsenek nagy kívánságaim, elég, ha olyan lesz, mint ez az év.

Eszembe jutnak a gyermekkori adventek, a fagyos hajnali misék, a talpunk alatt csikorgó hó, a disznóperzselés lobogó tüze a sötét reggeleken, a diós és mákos kalácsok bódító illata. Felnőtt életem nehéz decemberei, szomorú karácsonyai. Fájó emlékeim képei táncolnak előttem. Hallgatom a télen hulló őszi esőt, és a fehér hóra gondolok, a befagyott tó jegén táncoló fényre. Őket látom, a képzelet szárnyán jönnek felém, kikkel egykoron együtt jártuk az élet útját, de sorra elmaradtak. Fáj a hiányuk, tudom, a születésünk pillanatával ott van mögöttünk a halál is, és mégis megrendít, ha lesújt. Gyermekkoromban nem úgy létezett az idő, mint felnőtt fejjel, mondhatom időtlenek voltuk, csak az adventi várakozás mutatta meg, hogy létezik, és ahogy öregszünk egyre gyorsabban halad. Talán az egyhangúság, vagy a lassulásunk csalja meg érzékeinket.

Az advent hamar elszalad, hívőnek és nem hívőnek egyaránt. Jézus születése ünnep mindenkinek, kit keresztény felmenőkkel áldott meg a teremtő, belénk kódolta az idő.  Ma többnyire a szeretetről szól, az adakozásról, az ajándékozásról, a cipős dobozokról, és az adventi koszorúkról, melynek minden gyertyáját fellobbantjuk mire ránk köszönt a csendes éj.

2 megjegyzés:

Kedvenceim

Blogarchívum