Köddel
virrad, máris alkonyul.
Esti
csillogás, adventi várakozás.
Nyüzsgő
hangyaboly most a város,
De a várt
éjjelen csendesedik a világ.
Gyorsan szalad az idő, lám elrepült ez az év is. Adventbe értünk ismét, 2015 utolsó havába. Kellemes őszi szelek fújnak, a leandereim boldogok, szabadok, még nem kell a pince dohos börtönében várni a tavaszt. A telet csak a tar fák ígérik, rajtam egy kis kabát, és a madarak vidámak. Estefelé felragyognak az advent fényei, csendes eső kopog az ablakon. Hiányzik a tél, mely úgy hozzátartozott az adventi várakozáshoz, mint Jézus születéséhez a hóesés.
Sokszor megfordult már bennem, vajon a következő évben is
ugyanezek a gondolatok lesznek még a fejemben adventkor, de a jövő egy
képlékeny valami, a majdani történések alakítják. Nem tudom, hogy lesz e nekem
majd… Az adventi várakozás számomra tele van kétséggel, el is hessegetem.
Készülődünk, sütögetünk, a boltokat járjuk, mint minden
sötét decemberi hónapban, és várunk, egy szebb, ígéretekkel teli jövő évre. Nincsenek nagy kívánságaim, elég, ha olyan lesz, mint ez az év.
Eszembe jutnak a gyermekkori adventek, a fagyos hajnali
misék, a talpunk alatt csikorgó hó, a disznóperzselés lobogó tüze a sötét
reggeleken, a diós és mákos kalácsok bódító illata. Felnőtt életem nehéz
decemberei, szomorú karácsonyai. Fájó emlékeim képei táncolnak előttem.
Hallgatom a télen hulló őszi esőt, és a fehér hóra gondolok, a befagyott tó
jegén táncoló fényre. Őket látom, a képzelet szárnyán jönnek felém, kikkel
egykoron együtt jártuk az élet útját, de sorra elmaradtak. Fáj a hiányuk, tudom,
a születésünk pillanatával ott van mögöttünk a halál is, és mégis megrendít, ha
lesújt. Gyermekkoromban nem úgy létezett az idő, mint felnőtt fejjel, mondhatom
időtlenek voltuk, csak az adventi várakozás mutatta meg, hogy létezik, és ahogy
öregszünk egyre gyorsabban halad. Talán az egyhangúság, vagy a lassulásunk
csalja meg érzékeinket.
Az advent hamar elszalad, hívőnek és nem hívőnek egyaránt. Jézus
születése ünnep mindenkinek, kit keresztény felmenőkkel áldott meg a teremtő,
belénk kódolta az idő. Ma többnyire a
szeretetről szól, az adakozásról, az ajándékozásról, a cipős dobozokról, és az
adventi koszorúkról, melynek minden gyertyáját fellobbantjuk mire ránk köszönt
a csendes éj.
De szép Ez is!
VálaszTörlésKöszönöm Lily!
VálaszTörlés