Ha szívem szállna testemmel magasra,
túl autók hegyén, szennybe fúlt városon,
oda, hol végtelen óceán, hullámzó
ölében ringanak, a felejtett álmok.
A víz, a tág horizontig takar borút,
mögötte démonok kiáltoznak vadul,
zárt szárnyakkal zuhanok sebesen feléd,
félelmek sora, gyűrt bőröm alatt lapul.
Volt illatos tájak, lepkék, és virágok,
távolba veszett, azúr kéjben úszó ég,
mikor a szeretet tiszta hit, s mint méltó
gyönyörűség, az üdvözült lélekben élt.
Ha a gyermeki mező ártatlan zöldje,
takarná ismét kertemet szelíden,
tán néma jajszót, hallanának a mennyben,
pihenhetnék ott, a rég eltűnt Édenben.
Moussin Irjan képe
Isteni!
VálaszTörlés