“Megmutatta neki a környezetében található embereket.
Amott egy kitűnő családapa, aki éppen csomagolja a holmiját és segít
felöltözni a gyerekeinek, szívesen kikezdene a titkárnőjével, de
rettenetesen fél, hogy megtudja a felesége. A felesége viszont dolgozni
szeretne, hogy független lehessen, de fél, hogy megtudja a férje. A
gyerekeik azért fogadnak szót, mert félnek a büntetéstől. Az a lány, aki
egyedül fekszik a napernyő alatt és könyvet olvas, úgy tesz, mintha nem
törődne a világgal, pedig valójában retteg, hogy egész életében egyedül
marad. Az a fiú ott, teniszütővel a kezében, állandó félelemben él,
mert meg kell felelnie a szülei elvárásainak. A pincér, aki trópusi
italokat szolgál fel a dúsgazdag vendégeknek, folyamatosan attól retteg,
hogy bármelyik pillanatban elveszítheti az állását. Ott az a lány
táncosnő szeretett volna lenni, végül mégis inkább ügyvédnek tanult,
mert félt, hogy megszólják a szomszédok. Az az öregember azt
hangoztatja, hogy azért nem iszik és nem dohányzik, mert így sokkal
jobban érzi magát, de a valóságban nagyon fél a haláltól, ami évek óta
megállás nélkül duruzsol a fülébe. Vagy ott fut egy pár a hullámok
között, fröccsen a víz a talpuk alatt, mosolyognak ugyan, de a lelkük
mélyén ők is félnek, hogy megöregszenek, unalmasak és fölöslegesek
lesznek. Vagy az a férfi, aki most megállt a hajójával az emberek előtt
és mosolyogva, napbarnítottan integet, borzasztóan fél, hogy egyik
pillanatról a másikra elveszítheti a pénzét. És a szálloda tulajdonosa
is, aki ezt a paradicsomi idillt a szobája ablakából nézi, és mindenkit
felhőtlenül boldognak és elégedettnek szeretne látni, rengeteget követel
a könyvelőjétől, mert fél, hiszen tudja, hogy bármilyen becsületes, az
adóellenőrök mindig találnak könyvelési hibákat, ha akarnak.
Ezen a gyönyörű naplementés tengerparton tehát mindenki fél.
Ezen a gyönyörű naplementés tengerparton tehát mindenki fél.
Félnek, hogy megfulladnak, félnek, hogy egyedül
maradnak, félnek a sötétségtől, mert ördögökkel népesíti be a
szobájukat, félnek olyasmit tenni, ami nincs benne az illemtankönyvben,
félnek Isten ítéletétől, az emberek rosszallásától, az
igazságszolgáltatástól, mely a legapróbb vétséget is szigorúan
megbünteti, félnek kockáztatni, félnek veszíteni, de félnek nyerni is,
mert félnek az irigységtől, félnek szeretni, mert félnek az
elutasítástól, félnek fizetésemelést kérni, elfogadni egy meghívást,
ismeretlen helyekre menni, félnek, hogy nem beszélik egy idegen ország
nyelvét, hogy nem tudják lenyűgözni az embereket, hogy megöregszenek,
hogy meghalnak, félnek, hogy csak a gyengeségeik miatt veszik észre
őket, és nem figyelnek föl az értékeikre, vagy hogy egyátalán nem veszi
észre őket senki, sem a gyengeségeik, sem az értékük miatt.
Félelem, félelem és félelem. Az élet a félelem birodalma.”
(Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony)Félelem, félelem és félelem. Az élet a félelem birodalma.”
A félelemnek ezer arca van, és minden emberi kornak megvan a maga egyedi félelem portfoliója. Kisgyermekként egyszerűnek tűnő félelmeink vannak, mégis ezekre nagyon jól emlékszünk idősebb korunkban. Mindenkinek a maga félelme a legfélelmetesebb. A mai élet félelmeit meghatározza hely is. Nálunk a legtöbb embert a megélhetés, az ellehetetlenülés, az otthon, a munkahely elvesztése, az anyagi csőd fenyegetése tart rettegésben. Egyes országokban a terror tartja félelemben az embereket.
A félelmek ott vannak bennünk, de megtanultunk velük együtt élni, és azt gondoljuk, ha bátran szembenézünk velük, eltakarodnak, de ez tévedés, mert ha mögénk nézünk, ott osonnak megbújva, és az alkalmas pillanatot várva újra a hatalmukba kerítenek.