Harmadik levél.
Könyörgés
Assisi Szent Ferenc imája
Adj, Uram nyugalmat,
hogy amin nem tudok
változtatni elfogadjam!
Adj, Uram bátorságot,
hogy amin változtatni
tudok megváltoztassam!
Adj, Uram bölcsességet,
hogy egyiket a másiktól
meg tudjam különböztetni.
Assisi Szent Ferenc imája
Adj, Uram nyugalmat,
hogy amin nem tudok
változtatni elfogadjam!
Adj, Uram bátorságot,
hogy amin változtatni
tudok megváltoztassam!
Adj, Uram bölcsességet,
hogy egyiket a másiktól
meg tudjam különböztetni.
Napok jöttek napra, gondok gondra. A
hosszú és fagyos tél, a gyász, a mindennapok terhe alatt bizony sokszor megrogytam.
Szoknom kellett a magányt és a teljes teher viselését. A gyerekek másként élik
meg a gyászt, szerencsére. Az én kicsi lányom, hol sírt, hol nevetett. Nagyon
szerette az apját. Többnyire, ha nem dolgozott, együtt tanultak, addig én
főztem, takarítottam, vagy mostam. Igazán vidám család voltunk mi hárman, olyan
olaszosan hangos, és a sok kacagástól csak úgy zengett a ház. Esténként
kártyáztunk, késő éjszakáig olvastunk, a könyvtárból hordtam haza azt a
rengeteg könyvet, volt időnk, nem rabolta el az időnket még a tévé, mert akkor
még az sem volt a házban. Minden megbeszéltünk, minden apróságot, ő volt egy személyben
a férjem és a barátnőm is. A gondok a szegénység és a szerelem jól
összekovácsolt bennünket, bizony a tehernek is csak fele súlya volt akkor a
vállamon, és biztos voltam benne, hogy mi ketten minden bajból kijutunk. Jóleső
biztonságban éreztem magam. Ám a halál ellen hiába voltunk ketten. Vesztettünk!
Nagy szerencsénkre a villanyt hamar bekötötték a házunkba, kifényesedtek,és a tv-től hangosak lettek az esték. Jöttek az élettel járó feladatok, megoldásra váró gondok. A tüzelés, favágás, aprófa készítése, ami nekem először nehezen ment. A tüzelőolaj hazahordása majdnem meghaladta a képességeimet, de megügyesedtem. A nappalok gyorsan teltek, a munkám is új lett, szellemileg teljesen kifáradva értem haza.
A hosszú éjszakákon az ágyamon hánykolódva, ki-ki bámultam az ablakon, még mindig várva, hogy megjelenjen, visszatérjen oda ahova tartozik, majd vártam az enyhet adó álmot, hogy lelkem megpihenjen. Számba vettem a másnapi teendőim. Gondolatban felsoroltam őket, és a láthatatlan levélre róttam soraim, a napok történéseit, minden kínom, minden bánatom. Tudattam vele apja betegségét, de a család örömeit is, hogy már ég a villany és nem kell több gyertya, hogy a lányunk mit csinál, és mit nem, hogy tanul nélküle. Elmondtam, hogy mennyire hiányzik neki az apja, az együtt tanulás, a titkos pusmogások, a cinkos nevetések. Döntéseimben mindig segített, mert reggelre kelve már tudtam miként cselekedjek. Ezt a szokásomat megtartottam, és azóta is, minden fontos döntésemre alszom egyet már több mint harminc éve. A hónapok gyorsan teltek, az élet ment a maga útján, még ha döcögve is. Nem tudtam, hogy kell feldolgozni a gyászt, arra gondoltam, hogy az idő gyógyítja be a sebeket. Azóta rájöttem, hogy vannak sebek, amelyek nem gyógyulnak csak úgy spontán, nyomtalanul, képesek időről időre újra és újra felszakadni Ma már azt is tudom, ha az ember a gyermekét veszti el, azt a gyászt soha nem lehet feldolgozni.
Nagy szerencsénkre a villanyt hamar bekötötték a házunkba, kifényesedtek,és a tv-től hangosak lettek az esték. Jöttek az élettel járó feladatok, megoldásra váró gondok. A tüzelés, favágás, aprófa készítése, ami nekem először nehezen ment. A tüzelőolaj hazahordása majdnem meghaladta a képességeimet, de megügyesedtem. A nappalok gyorsan teltek, a munkám is új lett, szellemileg teljesen kifáradva értem haza.
A hosszú éjszakákon az ágyamon hánykolódva, ki-ki bámultam az ablakon, még mindig várva, hogy megjelenjen, visszatérjen oda ahova tartozik, majd vártam az enyhet adó álmot, hogy lelkem megpihenjen. Számba vettem a másnapi teendőim. Gondolatban felsoroltam őket, és a láthatatlan levélre róttam soraim, a napok történéseit, minden kínom, minden bánatom. Tudattam vele apja betegségét, de a család örömeit is, hogy már ég a villany és nem kell több gyertya, hogy a lányunk mit csinál, és mit nem, hogy tanul nélküle. Elmondtam, hogy mennyire hiányzik neki az apja, az együtt tanulás, a titkos pusmogások, a cinkos nevetések. Döntéseimben mindig segített, mert reggelre kelve már tudtam miként cselekedjek. Ezt a szokásomat megtartottam, és azóta is, minden fontos döntésemre alszom egyet már több mint harminc éve. A hónapok gyorsan teltek, az élet ment a maga útján, még ha döcögve is. Nem tudtam, hogy kell feldolgozni a gyászt, arra gondoltam, hogy az idő gyógyítja be a sebeket. Azóta rájöttem, hogy vannak sebek, amelyek nem gyógyulnak csak úgy spontán, nyomtalanul, képesek időről időre újra és újra felszakadni Ma már azt is tudom, ha az ember a gyermekét veszti el, azt a gyászt soha nem lehet feldolgozni.
Eljött a tavasz, enyhe langyos szelek
fújtak, zöldült, megújult a természet, vidám madárcsicsergésre ébredtünk, de
lelkemben még a tél honolt.
gyönyörű! Azonnal elolvasom az előzményeket is!
VálaszTörlésElmondom sokadszorra, nagyon szeretem az írásaidat.
VálaszTörlésA bölcsességed megnyugtat.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés